A korai és késői ischémiás prekondícionálás hatása az oxidatív stresszre vékonybél autotranszplantációs modellben / Ferencz Andrea [et al.]
Bibliogr.: p. 248-249. - Abstr. hun., eng.
In: Magyar Sebészet. - ISSN 0025-0295, eISSN 1789-4301. - 2005. 58. évf. 4. sz., p. 245-249. : ill.
A vékonybél transzplantációjakor fellépő ischémiás-reperfúziós (I/R) károsodások csökkenthetők ischémiás prekondícionálással (IPC). Jelen munkánkban a vékonybél autotranszplantációt megelőző ischémiás prekondícionálás oxidatív stresszre gyakorolt korai és késői hatásait vizsgáltuk. Teljes vékonybél orthotopikus autotranszplantációt végeztünk 18 keverék kutyán. Az állatokat 3 csoportba osztottuk. Az I. csoportban 4°C-os University of Wisconsin oldatban 3 órán át tároltuk a graftokat, melyet 1 órás reperfúzió követett (nem-prekondícionált). A II. csoportban a konzerválás előtt 4 ciklusban (5 perc ischemia és 10 perc reperfúzió) IPC-t alkalmaztunk (klasszikus IPC). A III. csoport állatainál az első nap IPC-t végeztünk, majd a második nap konzerválás és autotranszplan-táció történt (késői IPC). Az oxidatív stressz monitorozásához meghatároztuk a szöveti mal ondialdehid (MDA) és redukált glutation (GSH) szinteket, valamint a szuperoxid dizmutáz (SOD) aktivitását. Eredményeink szerint az I. csoportban emelkedett lipidperoxidációt és az endogén védelem súlyos károsodását mutattuk ki a reperfúzió végére. A II. csoportban a szöveti MDA koncentráció enyhe emelkedése mellett az endogén antioxidáns GSH szint növekedését mértünk. A III. csoportban a GSH szignifikánsan emelkedett és a SOD aktivitása elérte a kontroll értéket a reperfúzió végére. Kísérleteink bizonyították, hogy az ischémiás prekondícionálás mindkét formája csökkentette a bélszövetet ért oxidatív stresszt. A késői IPC hatásosabbnak bizonyult a konzerválással és transzplantációval kapcsolatos ischémiás-reperfúziós károsodások mérséklésében.