Mindig is fontos törekvés volt a nőgyógyászatban a reproduktív szervek védelme, a fertilitás megőrzése. Az utóbbi évtizedek fejlődése az onkológiában, a reproduktív medicinában, a gyógyszeres kezelések lehetőségeiben még inkább elérhetővé és kötelezővé teszik a fogamzóképesség megőrzését a nőgyógyászati malignus tumorok egy részének kezelésében, ami azért is parancsoló követelmény, mert a gyógyulás után lehetőség van (volna) terhesség vállalására. A nőgyógyászati daganatok műtéti kezelésében érvényes alapszabály, miszerint olyan radikálisan operáljunk, amennyire feltétlenül szükséges, és olyan konzervatívan, amennyire lehetséges, még inkább kötelező. Új kihívást jelent a fejlett országokban az a nem helyeselhető gyakorlat, hogy a nők a kiviselésre szánt terhességeket közel tíz évvel későbbi életkorra időzítik, mint néhány évtizeddel ezelőtt, emiatt több daganatos betegséget észlelünk a későre tervezett szülések - akár az első szülés - előtt. Az egyre javuló gyógyítási eredmények mellett a preembrió, a petesejt és petefészek mélyfagyasztásos konzerválása és későbbi felhasználása, továbbá a kemoterápiával együtt alkalmazott GnRH-agonista készítmények alkalmazása további reményekre jogosít.