A metabolikus szindrómában jellegzetesnek tartják az atherogen dyslipidaemia (hypertriglyceridaemia, alacsony HDL-koleszterinszint, small dense LDL-koleszterin-koncentráció emelkedése) jelenlétét, de az esetek több mint 2/3-ában valamilyen mértékű hypercholesterinaemia, LDL-koleszterinszint-emelkedés is fennáll. Miután a dyslipidaemia vonatkozásában a primer terápiás cél az LDL-koleszterin (második a HDL-koleszterin, harmadik a triglicerid), mert a kardiovaszkuláris kockázat csökkentését eddig elsősorban LDL-koleszterint csökkentő evidence based vizsgálatokkal igazolták, ezért metabolikus szindrómában is az LDL-koleszterinszintet befolyásoló statinok az első választandó szerek. Ugyanakkor plusz klinikai benefit várható a triglicerid és a HDL-koleszterin befolyásolásától, és az antilipémiás szerek pleiotrop hatásától is. Elvileg statin + fibrát kombinációtól átfogó hatás lenne várható mindhárom lipidparaméterre, de a lehetséges összegeződő mellékhatások (myopathia) miatt visszafogott statindózis mellett a kombináció éppen az LDL-koleszterin célérték eléréséhez bizonytalan. Emellett más célravezető megoldások kerülhetnek előtérbe. A célérték elérésének alternatívái: 1. Statindózis titrálása - amellyel a mellékhatások növekedhetnek. 2. Erősebb statinra (rosuvastatinra) váltás. 3. Statin + ezetimib kombináció (nem növeli a mellékhatásokat). 4. Erős hatású statin (rosuvastatin) kezdő adagjával elérhető 45-50%-os LDL-koleszterincsökkenés, amely regressziót is eredményezhet.