A kritikus állapotú betegekben kialakuló akut veseelégtelenség ma is rossz prognózist jelent, a vesepótló kezelés a halálozás független rizikófaktora. A betegek túlélését jelentősen befolyásolhatja a művesekezelés minősége, ezért minden intenzív osztályon dolgozó orvosnak tisztában kell lenni annak elméleti és gyakorlati alapjaival. Írásukban a szerzők rövid élettani áttekintés után bemutatják a mai gyakorlatban használt vesepótló technikákat, vázolják a veseműködés és a művesekezelések közötti eltéréseket. Részletesen elemzik a vesepótló kezelések hatékonyságát befolyásoló tényezőket, ismertetik a művesekezelés dózisának fogalmát, a dózis számítását és mérését. Rávilágítanak az intermittáló és a folyamatos kezelések közötti különbségekre. Végül ismertetik a vesepótló kezelések "optimális" dózisának meghatározását segítő legfontosabb klinikai vizsgálatok eredményeit.