Az acetilszalicilsav hatékonyan gátolja a thrombocyták aktiválódását, így alapszere a nagy cardiovascularis kockázatú betegek antithromboticus terápiájának. A thrombocyták reaktivitásának csökkenését a COX-1 izoenzim irreverzíbilis gátlásával éri el. A megfelelő dózis kiválasztása azonban ma még mindig nem könnyű feladat. Tekintve, hogy a gyógyszer világszerte széles körben elterjedt és használt, a vérzéses mellékhatások kialakulásával is gyakran találkozhatunk. Nagyobb dózisok (300 mg) alkalmazásával az acetilszalicilsav hatékonysága nem nő, azonban emelkedik az acetilszalicilsav által indukált vérzéses mellékhatások kialakulásának kockázata. Ezért érdemes az akut atherothrombosis szakaszának lezajlása után a dózist - pontosan a mellékhatások elkerülésére - a még hatékony minimálisra lecsökkenteni, amely 75-150 mg naponta. Az acetilszalicilsav hatékonysága egyénileg különböző, fontos lenne emiatt kiszűrni azokat a betegeket, akik esetében a szer csökkent hatékonyságú. Az acetilszalicilsav-rezisztencia kimutatása azonban jelenleg még megoldandó probléma, egyelőre nem áll rendelkezésünkre megfelelő módszer. A megfelelő hatékonyság és a mellékhatások elkerülése közötti egyensúly eléréséhez fontos az acetilszalicilsav indikációs területének ismerete. A 2009-es cardiovascularis terápiás konszenzuskonferencia ajánlása szerint csak olyan férfiak esetében alkalmazzunk acetilszalicilsavat primer prevencióban, akiknek nagy a cardiovascularis kockázata, gastrointestinalis vérzést még nem szenvedtek el, hypertoniájuk kontrollált. Szekunder prevencióban pedig cardiovascularis betegség diagnózisa után minden esetben indokolt az alkalmazása kis dózisban (75-150 mg/ nap) élethosszig mindkét nemben.