Az újszülöttgyógyászok figyelme a modern intenzív újszülött ellátás kezdete óta elsődlegesen az igen alacsony súlyú koraszülöttek életkilátásainak javítására irányul. Az utóbbi időben azonban mind nagyobb érdeklődés kíséri a 34-36. terhességi hétre született koraszülöttek morbiditási és mortalitási adatait. Ez a csoport teszi ki a koraszülöttek kb. 75%-át, rövid- és hosszú távú morbiditási tényezők is nagyobb számban jelentkeznek náluk, mint az érett újszülötteknél. A PTE OEKK ÁOK Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján 2004. január 1. és 2007. december 31. között, a 34-36. gestatiós héten született koraszülöttek (n=572) morbiditási mutatóit elemeztük és vetettük össze az ugyanezen időszakban a 40. gestatiós hétre született újszülöttek (n=1626) adataival. Statisztikai analízishez Student-féle t-próbát, illetőleg, x2-próbát alkalmaztunk, esélyhányadost (odds ratiot, OR) határoztunk meg 95% confidentia intervallummal. Az ápolási napok száma 2,3-szor, a hypoglycaemia, hyperbilirubinaemia, apnoe, infectio, légzészavarok gyakorisága 4,7-, 2,4-, 8,7-, 3,3- ill. 12,0-szer, az oxigénkezelés időtartama 25,2-ször nagyobb volt a koraszülöttek esetében, mint a 40. hétre született újszülötteknél, átlagos születési súlyuk 67,9%-a volt az érett csoporténak. A koraszülöttek és az érett újszülöttek valamennyi vizsgálatának klinikai adatai significans különbséget mutattak (P<0,001). Ugyanakkor a vizsgált koraszülöttek egy főre jutó ápolási költsége közel háromszorosa az érett újszülöttekének. Adataink felhívják a figyelmet arra, hogy a terminusközeli koraszülöttek adaptációja intenzív monitorizálást igényel, és inkább kevésbé éretlen, mint csaknem érett koraszülöttekként kell kezelni őket.