A vasovagalis syncope nagyon gyakori jelenség. Sir Thomas Lewis, aki a vasovagalis syncope kifejezést megalkotta, már 1932-ben észrevette, hogy a bradycardia kivédésével nem lehet kivédeni az ájulást. Érdekes, hogy bár a vazodilatáció jelentőségére ilyen korán felfigyeltek, annak pontos mechanizmusát mind a mai napig vitatják. Az izom szimpatikus idegaktivitás (MSNA) felvételek közvetlen betekintést nyújtanak a szimpatikus regulációba. Az első beszámolót, miszerint a syncopét megelőzően csökken az MSNA, Wallin és Sundlöf közölték 1982-ben. További szórványos közlések megerősítették az eredeti megfigyelést. Az alábbiakban egy további esetet mutatunk be, amelyben a vasovagalis syncopét hemodinamikai és MSNA-monitorozással követtük.