A szívtranszplantáció az elmúlt három évtized során a végstádiumú, maximális gyógyszeres és eszközös kezdéssel sem befolyásolható krónikus szívelégtelenség elfogadott gyógymódjává vált. Magyarországon az első, 1992-ben végzett szívátültetést követően szintén egyre több betegnél nyílik lehetőség ilyen, már hosszú távon is jó életkilátásokat és életminőséget nyújtó beavatkozás végzésére. A szívátültetés egy igazi multidiszciplináris összefogást igénylő szakterület, melynek sikeréhez az orvosok és a különböző egészségügyi szakemberek összehangolt együttműködése szükséges. A gyógytornász feladatai a leendő recipiens preoperatív előkészítésével kezdődnek, de speciális szempontokat vet fel a perioperatív ellátás és a hosszú távú utógondozás is. Mindezek miatt a szívtranszplantált betegek megfelelő fizioterápiája speciálisan képzett gyógytornász komplex munkáját igényli.