A prosztatitis olyan betegség, mely diagnózisa klinikailag a prosztatán belüli gyulladás és/vagy infekció jelenlétének kimutatásában alapszik. Az alsó húgyúti panaszokkal jelentkező férfiak (18-65 év között) több mint 25%-ában fordul elő prosztatitis. A férfiak 35%-a élete során legalább egy alkalommal találkozik a prosztatitis tüneteivel. A betegség incidenciája 6%, a prevalenciája 8-10%. A szövettani vizsgálatokon alapuló prevalencia vizsgálati aránya széles határok között mozog (35-98%). A krónikus prosztatitisz syndroma hasonló hatással van az élet minőségre, mint az angina pectoris, a myocardiális infarktus, vagy a Crohn-betegség. A prosztatitisz etiológiájában az infekciónak, a szexuális úton terjedő betegségeknek, az autoimmunitásnak, stressznek, hormonális tényezőknek tulajdonítanak szerepet, de más tényezőknek is jelentőséget tulajdonítanak, mint a prosztatába került uratkristályok, prosztata kövek felszínen kialakult biofilmek, emelkedett intraprosztatikus nyomás - mely miatt intraprosztatikus reflux lehetséges -, hólyagnyak inkomplett relaxaciója és a sphincter externus kórosan emelkedett zárónyomása. A krónikus prosztatitis kezelési eredményei szegényesek. Ez egyrészt a gyulladást fenntartó prosztata köveknek, másrészt a gyógyszerek elégtelen behatolásának a prosztata szövetekbe és a prosztatikus secretumába tulajdonítható. A gyógyszerek ineffectivitása azzal magyarázható, hogy a gyógyszer zsírban nehezen oldódik, a prosztata szövetekben nehezen ionizálódik, a fehérje kötődése fokozódik, illetve a kedvezőtlen pH különbség gátolja behatolását a plasmából a prosztatikus secretumba. Az elmúlt évtizedekben a prostatitis szindrómát különböző csoportokra osztották. A legújabb beosztás 1995. decemberben a National Institute of Health (NIH), National Institute of Diabetes and Digestive and Kidney Diseases kongresszusa keretében a marylandi Bethesdában rendezett konszenzus konferencián került elfogadásra. Az első, 1998-as International Prostatitis Collaborative Network (IPCN) 3 évi kutató és klinikai munka után értékelte a besorolást, és megerősítette azt. Mind kutatási, mind klinikai szempontból optimálisnak ítélték. A prosztatitiszt 2 csoportra sorolták be. A szimptomatikus csoportba az akut, krónikus bakteriális prosztatitiszt, a kismedencei fájdalom szindrómákat soroljuk, az aszimptomatikus csoportba a hisztológiai prosztatitis tartozik.