Policisztás ovárium szindróma múlt, jelen, jövő / Szilágyi András
Bibliogr.: p. 36-38. - Abstr. hun., eng.
In: Magyar Nőorvosok Lapja. - ISSN 0025-021X. - 2010. 73. évf. 1. sz., p. 31-38. : ill.
A policisztás ovárium szindróma (PCOS) etiológiája terén jelentős előrelépést, jövőbe mutatást a hyperinzulinaemia, inzulinrezisztencia szerepének tisztázása jelent. A PCOS diagnosztikai kritériumait a 2003-as Rotterdami Konszenzus értekezlet állásfoglalása rögzítette. Eszerint PCOS-ről beszélhetünk, ha három kritérium közül (oligo- vagy anovulatio, hyperandrogenaemia klinikai és/vagy biokémiai jelei, a policistás ováriumok ultrahangképe) kettő jelen van, illetve egyéb megbetegedések (p1. 21-hydroxylase deficiencia) kizárhatóak. A PCOS kezelésére vonatkozóan kevésbé letisztult állásfoglalások jellemzőek. A kezelés függ a beteg aktuális igényeitől (meddőség kezelése, hyperandrogén állapot kezelése), de gondot kell fordítani a PCOS hosszú távú metabolikus következményeinek (elsősorban diabetes, illetve metabolikus syndroma) és onkológiai rizikójának (endometrium carcinoma) kivédésére is. A terápia valamennyi vonatkozásában egyre nagyobb jelentősége van az inzulinérzékenységet fokozó szerek alkalmazásának, de a pontos indikáció illetve az alkalmazás ideje még nem teljesen kidolgozott. A PCOS terén még számos további nyitott kérdés vár tisztázásra, melyek közül kiemelendő: a kezelés célja (a meddőségen kívül) nem megalapozott, a kezelés milyen sorrendben, milyen kombinációban a legeredményesebb, illetve az individualizálás milyen kritériumok alapján történjen.