Az in vitro fertilizáció (IVF) kezelések során GnRH-agonistákkal vagy GnRH-antagonistákkal végzett petefészek-stimulációk klinikai jellemzőinek összehasonlításával már több munkacsoport foglalkozott, azonban a petesejtek tulajdonságaira és az embrió minőségére kifejtett hatásuk még nem kellően tisztázott. Célkitűzés: tanulmányunkban arra kerestük a választ, hogy hogyan befolyásolja a GnRH-analóg készítmény megválasztása a petesejt- és embrióminőséget- valamint a korai embriófejlődés dinamikáját IVF-kezelések során. Módszer: eset-kontroll vizsgálatunkban az I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika Asszisztált Reprodukciós Osztályán 2001 novembere és 2007 júliusa között végzett 92 kombinált GnRH-antagonista + gonadotropin stimulációs kezeléshez 92 kombinált GnRH-agonista + gonadotropin stimulációs kezelést párosítottunk úgy, hogy a két csoport betegeinek életkora, testtömegindexe, bazális FSH-koncentrációja és kezelési javallata alapján homológ legyen. Vizsgáltuk az érett petesejtek arányát, a citoplazma-rendellenességek előfordulását, a normális megtermékenyülés arányát, a normál nucleus eloszlású zigóták arányát, a korai osztódás jelenlétét, a jó minőségű preembriók arányát, a több magvú blasztomérák jelenlétét és a pre-embriók sejtszámát, illetve fragmentációját. Statisztikai analízishez , - és Mann-Whitney-féle U-tesztet alkalmaztunk, szignifikáns különbségnek a p<0,05 értékeket tekintettük. Eredmények: citoplazma-rendellenességek szignifikánsan nagyobb arányban fordultak elő GnRH-antagonistával kezelt nők petesejtjeiben (49,2% vs. 60,7%; p=0,003). IVF kezelésekben a normális megtermékenyülést mutató petesejtek aránya a GnRH-agonistákkal kezelt csoportban volt szignifikánsan nagyobb (61,1% vs. 50,2%; p=0,01). A normális nucleus eloszlású zigóták és a korai osztódás arányát a GnRH-antagonista kezelések esetében találtuk szignifikánsan magasabbnak (41,5% vs. 49,5%; p=0,03 ill. 32,1% vs. 41,1%; p=0,023). A preembrió 2. napon megfigyelt sejtszáma szignifikánsan nagyobbnak bizonyult GnRH-antagonisták esetében, mint agonistáknál (3,98 vs. 4,26; p=0,005). A két csoport között az érett petesejtek arányában, az "AB"minőségű preembriók arányában, a több magvú blastomérák jelenlétében, illetve a preembriók fragmentációjában nem mutattunk ki statisztikailag különbséget. A terhességi arány magasabb volt az agonista csoportban, azonban ez a különbség nem mutatkozott szignifikánsnak (38,0% vs 30,4%; p=0,28). Következtetések: GnRH-antagonisták alkalmazásakor a petesejtek minősége és mennyisége elmarad a GnRH-agonisták alkalmazása mellett nyert petesejtekétől, míg a megtermékenyített petesejtek további fejlődése kedvezőbb, mint GnRH-agonisták alkalmazását követően.