Bevezetés: Irodalmi megfigyelések szerint a fokozott hízósejtműködés és következményes hisztaminfelszabadulás hátrányosan befolyásolja a csontanyagcserét, ezért feltételezhető, hogy az allergiás megbetegedések csökkenthetik a csontok tömegét, fokozva ezzel a törési rizikót. Célkitűzés: Vizsgálatunk elsődleges célja az volt, hogy összehasonlítsuk az allergiás diathesisben szenvedő és a normálpopuláció csontdenzitását és csonttörés-prevalenciáját. A másodlagos cél annak vizsgálata volt, hogy a fenti változók tekintetében van-e jelentős különbség a szénanáthás és az asthmás csoportban. Végül pedig azt is vizsgáltuk, hogy az allergiás betegségek kezelésére gyakran alkalmazott gyógyszerek befolyásolják-e a csonttömeget/csontörés-prevalenciát? Betegek és módszerek: A Kenézy Gyula Kórház Osteoporosis Szakrendelésén megjelent 4280 fő orvosi dokumentációjának elemezése során kiszűrt 65 allergiás és random módon kiválasztott nem allergiás 67 fő adatait dolgoztuk fel, és elemeztük statisztikai módszerekkel. Az allergiás csoporton belül a rhinitises és asthmás betegek adatait egymással is összevetettük. A statisztikai feldolgozást az SPSS 13 programcsomaggal végeztük. Eredmények: Allergiás diathesisben szenvedőkben a lumbalis 1-4. csigolyák szintjében mért BMD-érték szignifikánsan alacsonyab volt, mint a kontrollcsoportban. A törések számában érdemi különbséget, nem találtunk a két csoport között. Nem volt érdemi különbség sem a BMD, sem a törésprevalencia vonatkozásában az asthmás és szénanáthás csoport, valamint az egyes terápiás ágakhoz tartozó betegcsoportok között sem. Következtetés: Eredményeink amellett szólnak, hogy az allergiás diathesisben szenvedő osteoporosisos betegek csontdenzitása alacsonyabb nem allergiás társaikénál, és ebben a tekintetben nem az allergiás kórkép típusa, hanem az allergiás diathesis fennállása számít. Az antihisztaminok pozitív és az inhalációs kortikoszteroidok negatív csonthatásaira sem találtunk egyértelmű bizonyítékot.