Dohányzásról való tartós lemondás elérése a kardiológiai rehabilitáció egyik fontos programeleme. Célunk a dohányzás elhagyás arányának meghatározása, illetve a sikeres elhagyást jósló klinikai és pszichoszociális tényezők azonosítása volt. Vizsgálatunkban intézeti rehabilitációs kezelésben résztvevő dohányzó, illetve dohányzásról lemondóban levő betegek között vizsgáltuk egy komplex elhagyást segítő program hatását (kontrollcsoport), amelyet nikotinmentes gyógyhatású készítménnyel (NGYK-csoport) vagy vareniclinnel (Champix) egészítettünk ki. A nikotin-absztinenciát távozáskor és telefoninterjúval egy év múlva értékeltük. 431 beteg adatait értékeltük. Eredmények: Mindhárom karban emelkedett a magukat nemdohányzónak vallók aránya (p<0,001). Távozáskor az egész betegcsoport 47,1%-a állította, hogy nem dohányzik. Legjelentősebben a Champix-csoportban emelkedett a nemdohányzók aránya, 74,2%-ra. Egy évvel a kezelés után nem volt különbség a kontrollkar és az NGYK-kar eredményessége között (26,5% vs. 26,2%; ns). A rövid távú sikert rognosztizálja, ha a beteg lemondóban van a kezelés megkezdésekor, ha PCI-kezelés történt nála, rontotta esélyeit ha egyedül él, kórtörténetében stroke vagy perifériás érbetegség szerepel. A vareniclin kezelés a ikerarányt javította. Az egyéves nikotin-absztinenciát a programba vonáskor alacsony cigarettaszám vagy lemondóban lévő állapot, illetve a kórtörténetben szereplő stroke valószínűsítette. Következtetés: Dohányzó, vagy dohányzásról lemondóban lévő betegek rehabilitációs kezelése során rövid és hosszú távon is csökkent a dohányzók aránya. Ezt a sikerarányt rövid távon fokozni tudtuk egy nikotinmentes gyógyhatású készítmény alkalmazásával, de hosszú távon ez az előny nem volt fenntartható. A rövid távú sikert vareniclin kezeléssel is fokozni tudtuk, hosszú távú adatok még nem elérhetők.