Az irodalomban elfogadott asztma definíció átfogó, az asztmát a légutak krónikus gyulladásos betegségeként, következményesen fellépő, főként éjszaka és kora reggel jelentkező sípoló légzéssel, dyspnoéval, mellkasi feszüléssel, köhögéssel járó epizódokkal jellemzi. A tünetek kiterjedt, változó mértékű légúti áramlási nehezítettséggel (obstrukcióval) kapcsolatosak, ami spontán vagy gyógyszeres kezelés hatására oldódik (reverzibilis). A kórképet különböző stimulusokkal szemben fennálló fokozott bronchiális reaktivitás jellemzi. Az asztma kóreredete (allergiás vagy nem allergiás), a gyulladás sejtes összetétele, klinikai lefolyása eltérő lehet, amely alapján bizonyos alcsoportok körvonalazódnak, így az asztma nem egy egységes kórképként, sokkal inkább klinikai szindrómaként értékelhető. Az asztmás betegek mintegy 2/3ában igazolható a légúti allergének kóroki szerepe. Ebben a csoportban a betegség kezdete rendszerint korai életkorra tehető, az asztmás tünetek megjelenését gyakran évekkel megelőzik egyéb allergiás kórképek, így atópiás dermatitis és allergiás rhinitis. A betegség általában jó spontán gyógyhajlamú, perzisztáló tünetek esetén is mindvégig teljes mértékben reverzibilis légúti obstrukcióval jellemezhető. A betegek kisebb hányadát kitevő ún. nem allergiás asztma legtöbb esetben felnőttkorban, rendszerint vírusinfekciót követően alakul ki, közepesen súlyos vagy súlyos, gyógyszeresen nehezen kontrollálható, krónikus, irreverzibilis légúti obstrukciót eredményező betegség. Gyakran társul szalicilétinto-leranciával, nazális polipózissal.