Az emberi 7-es herpeszvírus 1990 óta ismert, közeli rokonságban áll a 6-os herpeszvírussal, annak B változatával. Csak emberi sejtekben szaporodik, receptora a CD4 molekula. A fertőzött sejtek egy részében élethossziglan lappang, gyakran reaktiválódik és a nyálban tünetmentesen ürül. Gyermekek egy része 3-4 éves korára tünetmentesen fertőződik, de minden életkorban találhatók szeronegatív egyének, akik fogékonyak a fertőzés iránt. Gyermekekben ritkán exanthema subitum, múló lázas-görcsös állapotok, fiatal felnőttekben rózsahámlás, immunszuppresszált egyénekben a reaktiválódott 6-os B herpeszvírussal és cytomegalovirussal egyetemben halálos szövődmények alakulhatnak ki. Egyéb vírusokat is aktiválhat más kórképekben. A vírus patogenezisében a legfontosabb, hogy megváltozik a fertőzött lymphocytákból kiáramló citokinek és növekedési faktorok egyensúlya, amely láncreakcióként hat az immunrendszer és egyéb szervek sejtjeire. A vírusellenes antitestek kimutatása kereskedelmi forgalomban kapható készletekkel (immunfluoreszcencia, ELISA, immunoblot), a nukleinsav kimutatása fészkes polimeráz láncreakcióval lehetséges. A fertőzés következtében kialakult betegségek legtöbbje nem igényel kezelést, de súlyos szövődmények esetén ganciclovir és származékai, valamint foscarnet és cidofovir alkalmazható.