Stressz. Itt is ott is, mindenütt. Ránk dudálnak a csúcsforgalomban, becsukják előttünk a busz ajtaját, kerékbilincset, felszólítást, számlákat kapunk, betolakodnak elénk és nyomunkba szegődnek, ellenőriznek és megkritizálnak. Mi lesz mindebből? Stressz, stressz, stressz. És amikor megfáradva álomra hajtjuk fejünket, és széttárt karral hanyatt ugrunk a ködbe, akkor sem nyugodhatunk (éjjel azt álmodtam, hogy egy hatalmas vattacukrot ettem, és mire felébredtem, nem volt meg a kispárnám).