A terápiás fixesítés széles körben alkalmazott eljárás az analóg gyógyszerek árának és támogatásának csökkentésére. Sajnos, hazánkban az eljárás rendeleti hátterét nem klinikai farmakológiai elvekre, hanem a fixesítési eljárás megkönnyítése végett, helytelenül az ATC rendszerre építették, mely rendszer erre a célra elvileg sem alkalmas. A hazai fixesítési gyakorlat elsősorban a gyógyszertámogatások csökkentésének maximálására törekszik, ritkán alkalmaz csoportszűkítést a készítmények klinikai farmakológiai tulajdonságai alapján. A makromolekuláris hatóanyagokat tartalmazó, eredeti biológiai gyógyszerek, a követő ún. hasonló biológiai gyógyszerek ár- és ártámogatási kérdései is számos megoldatlan problémát vetnek fel. Noha terápiás hatásosságuk alapján ezek a készítmények is helyettesíthetők volnának, azonban a fehérje hatóanyagok eltérő humán immunogenitása okán gyakori cseréjük ugyanazon betegekben nem javasolt a fokozott antitest képzés miatt. A szerzők felvetik, hogy egy jobban átgondolt terápiás fixesítési eljárás valószínűleg alkalmasabb lenne e rendkívül komplex kérdés kezelésére, mint a jelenleg alkalmazott módszerek. Azonban a kézirat leadásakor hatályos jogi környezet nem alkalmas ennek megvalósításához. A szerzők reményüket fejezik ki, hogy az általuk tárgyalt szakmai problémákat és a jogi akadályokat a jövőben orvosolni fogják.