Célkitűzés: Vizsgálatunkban arra kerestük a választ, hogy a csoportos fejlesztés során mely terápiás tényezőket ítélnek fontosnak fiatal agysérült személyek. Anyag és módszerek: Terápiás tényezők kérdőív (I. Yalom, 2001). Személyek: közúti balesetet elszenvedetett 50 fiatal koponya-agysérült személy, akik legalább két hónapon keresztül heti egy alkalommal emlékezetfejlesztő csoportfoglalkozáson vettek részt. Eredmények: A legkiemeltebb fontosságúnak a kohéziós szükséglet bizonyult, míg a második legfontosabb tényező a reménykeltés lett. A harmadik legjelentősebb tényezők: az egyetemesség, valamint az egzisztenciális tényezők. Következtetés: Megállapítható tehát, hogy egy olyan súlyos trauma után, mint a koponya-agysérülés, a társas összetartozás érzete lehet az egyik legfontosabb gyógyító terápiás tényező. A reménykeltés és a pozitív szociális támogatás, valamint az egyetemesség, azaz a közös sors érzete szintén a társasság fokozott megélésének igényét tükrözi. Az eredményt megkíséreltük értelmezni az olyan újabb kutatások fényében, mint a stressz indukálta vagy egyéb módosult tudatállapotok alatt kimutatott megváltozott agyi funkciók, és az ezt kísérő különleges élményvilág. A vizsgálat támpontot és magyarázatot adhat arra, hogy mely pszichés tényezők elősegítésével fokozhatjuk a gyógyító munka eredményességét.