Célkitűzés: Felhívni a figyelmet egy olyan cardiomyopathiára, amelynek széles körű ismerete gyakorlati fontosságú a klinikai következményei miatt. Betegek: 2006 novemberétől 2008 áprilisáig 3000 személy átvizsgálása során 5 olyan beteget találtunk, akiknél az izolált bal kamrai non-kompakt cardiomyopathia (ILVNC) igazolható volt. Módszerek: a ILVNC gyanúját minden betegnél az echokardiográfiás vizsgálat vetette fel. Kiegészítő vizsgálatként minden esetünkben kardiális MR és Holter-EKG történt. Négy esetben terheléses izotópvizsgálatot, egy esetben koronarográfiát is végeztünk. Az 5 személy között szerepel egy testvérpár is. Eredmények: Az öt betegünk múltjának megismerése, a relatív rövid utánkövetése alapján a progresszió mértékét (illetve hiányát) kedvezőnek mondhatjuk. (lásd 1. táblázat). Következtetések: A betegség még kevésbé ismert, és az echokardiográfia vizsgálatoknál kevésbé gondolunk rá. Balkamra-diszfunkciónál, embólia eredetének vizsgálatánál, mellkasi fájdalomnál és EKG-eltéréseknél erre a lehetőségre is gondolnunk kell. Jelenléténél, különösen, ha a CK-érték is emelkedett a neuromuszkuláris betegség gyanúja is felmerül. Ez fordítva is igaz. A klinikai és az EKG-kép alapján gyakran összetéveszthető a epikardiális erek szűkülete okozta iszkémiával. Ha diagnosztizáltuk, a megfelelő terápia, utánkövetés, családszűrés szükséges. Szükségesnek tartjuk a fentiek figyelembevételét függetlenül attól, hogy a későbbiek folyamán a betegséget hova fogják sorolni; önálló cardiomyopathia vagy egyéb betegségek fenotipikus variánsa lesz-e.