A tanulmány első része (az előző számban) a zeneterápiát és a zenepszichoterápiát igyekezett elhelyezni a különböző verbális és non-verbális pszichoterápiák rendszerében. Először elhatárolta minden olyan egyéb segítő eljárástól, beavatkozástól és (pszicho)terápiás technikától, amelyek ugyancsak alkalmaznak zenét, majd ismertette történeti fejlődését. Definiálta a zenepszichoterápia fogalmát mint mélylélektani megalapozottságú, analitikusan orientált pszichoterápiás módszert, és ismertette a zenepszichoterápia alapvető iskoláinak elméleti alapjait, kiemelve a zenei élmény (improvizáció), a módosult tudatállapotok és az intrauterin élményvilág közötti kapcsolatot. A tanulmány e második része bemutatja a zenepszichoterápia legfontosabb módszertani alapjait és alkalmazási területeit. Ismerteti a "music medicine" fogalmát, valamint kitér arra, hogy van-e a zenének "objektívnak" tekinthető, mindenkire általános érvényű hatása. Kiemeli a zeneterapeuta zenei és improvizatív kompetenciájával kapcsolatos elvárásokat, amely nélkül a terápiás "holding" és "containing" funkciók nem tudnak zenei formában is megjelenni.