Bevezetés: Vizsgálatunkban arra voltunk kíváncsiak, hogy depressziós betegek esetén találunk-e valamilyen tüneti súlyossággal összefüggő eltérést az arckifejezésekből történő érzelem-felismerésnél. Irodalmi adatok és korábbi eredményeink alapján úgy gondoljuk, hogy az összesített, nem érzelem-specifikusfelismerési teljesítmény károsodása egy általánosabb, nem-specifikus pszichiátriai distresszel függ össze. Vizsgálatunk első hipotézise szerint a globális érzelem-felismerési teljesítmény elsősorban az SCL-90 skála globális súlyossági indexével mutat negatív korrelációt. Második hipotézisünk szerint a Beck Depresszió Skálán mért tüneti súlyossággal arányos romlást fogunk találni az örömfelismerésében. Módszerek: A vizsgálatban 106 depressziós beteg vett rész. Az alapérzelmek bemutatására egy 'virtuális személyt' használtunk. Minden résztvevőnek 35 érzelemkifejező arckifejezést mutattunk be a kísérlet során, majd felvettük a Beck Depresszió és az SCL-90 kérdőíveket. Eredmények: Szignifikáns, negatív előjelű összefüggést találtunk az SCL-90 globális súlyosságot mérő fő skálája (GSI=Global Severity Index) és az összesített érzelem-felismerési teljesítmény között. Továbbá szignifikáns, szintén negatív előjelű összefüggést találtunk az öröm felismerése és a Beck Depresszió Kérdőíven elért pontszám, valamint az SCL-90 depresszió alskálája között. Következtetések: A GSI pontszám és az összesített érzelem-felismerés között talált negatív összefüggés alátámasztja első hipotézisünket, miszerint a nem érzelem-specifikusfelismerési teljesítmény károsodása egy általánosabb, nemspecifikus pszichiátriai distresszel függhet össze. Eredményeink szerint azok a depressziós személyek, akik magasabb pontszámot értek el a Beck Depresszió Skálán, szignifikánsan gyengébben ismerték fel az öröm arckifejezéseit, amire a jutalmazási rendszer ismert rendellenességei adhatják meg az elméleti hátteret.