A várható élettartam növekedésével társadalmunkban egyre növekszik az idősek aránya, és ennek következtében előtérbe kerülnek az időskorral kapcsolatos egészségügyi problémák. Időskorban a depresszió prevalenciája nem csökken, azonban a hangulatzavarok egyrészt a testi betegségekre rakódva, azokba ágyazottan jelentkeznek, ezzel is súlyosbítva az időskori szomatikus betegségeket, másrészt az időskori depresszió számos szempontból jellegzetes klinikai képet mutat. Az időskori depresszióra jellemző az atípusos és kifejezetten tünetszegény megnyilvánulás. Elsődlegesek a vegetatív tünetek, a depresszió időskorban gyakran jelentkezik kizárólag szomatikus tünetek képében. Jellemzőek a gondolkodás jellegzetes elváltozásai és a pszeudodementia. Ugyanakkor időskori depresszió esetében jellemző, hogy a depresszió jellegzetes hangulati tünetei hiányoznak, és motoros retardációval szemben inkább irritabilitásban és célszerűtlen motoros nyugtalanságban megnyilvánuló pszichomotoros agitáció jellemző. A diagnosztika és a differenciáldiagnosztika során az időskori depressziót elsősorban a szomatikus betegségektől és a dementiától kell elkülöníteni. Igen fontos az időskori depresszió felismerése és helyes kezelése, mivel az időskori depresszió nemcsak szenvedést jelent, de gyakran vezet öngyilkossághoz, emellett általánosságban fokozza a morbiditást és a mortalitást, rontja a beteg általános szomatikus állapotát és fokozza a szociális izolációt. Mivel az időskorúak gyakran keresik fel háziorvosukat, a háziorvosok kiemelt szerepet játszanak az időskori depresszió felismerésében és kezelésében.