A vizsgálat célja: meghatározni az ápolóhallgatók körében az empátia, a szociális intelligencia mértékét, jellemzőit az asszertivitás függvényében. Vizsgálati módszerek és minta: empátia kérdőív; Szociális Intelligencia Teszt I.; Rathus-teszt. A szerzők kutatásukat a Szegedi Tudományegyetem Egészségtudományi és Szociális Képzési Karán végezték nappali (N=84 fő) és levelező (N=266 fő) tagozatos ápolóhallgatók körében. A kutatásban összesen 350 fő vett részt. Eredmények: a vizsgált minta átlag feletti empátiaszinttel rendelkezik, ugyanakkor azokban az esetekben, amelyek fokozottan próbára teszik az egyén beleérző képességét, az empátia szintjének csökkenése figyelhető meg. A viselkedési implikációk felismerése a minta 71,6%-nak jelent az átlagosnál nagyobb nehézséget. A faktorok közötti összefüggések vizsgálata arra mutat rá, hogy a nonasszertív magatartás egyik alapvető oka az a tény, miszerint az ápolóhallgatók jelentős hányada nem képes az empátiára épülő "other-centered" attitűd (kliensközpontú beállítódás) és a saját érdek képviseletének következetes összeegyeztetésére. Következtetések: a társas hatékonyság szempontjából az empátia centrális tényezőnek bizonyult, ezért fogalmi tisztázására, fejlesztésére különös figyelmet kell fordítani a képzés során.