A járulékpolitika középpontjában az elmúlt húsz évben az a gondolat állt, hogy a járulékok csökkentése a foglalkoztatási helyzet javulását, és ezen keresztül a biztosítottak számának emelkedését is jelenti majd. A csökkentést szorgalmazók gyakran hivatkoznak arra, hogy Magyarországon túlságosan magasak a munkát terhelő társadalombiztosítási elvonások, ezért bármilyen csökkentés magától értetődően indokolt. Ebben a tanulmányban szeretném azt megvizsgálni, miképpen alakult a magyar egészségbiztosítás forrásteremtési szerkezete az elmúlt tizenöt évben, és mit mondhatunk az egészségbiztosítási járulék szintjéről nemzetközi összehasonlításban.