A szerzők ellátási területükön (Somogy megyében) 13 év alatt - 1988 és 2000. között - észlelt halálos végű nyílt szívsérültek klinikopatológiai felmérését és elemzését ismertetik. Megfigyeléseiket az ugyanezen időszak alatt megoperált szívsérültek kezelési eredményeivel vetik össze. A jelzett 13 év során 33 szívsérülés történt területükön. A sérülés helyszínén 20 sérült halt meg (13 erőszakos cselekmény, 3 öngyilkosság, 3 véletlen baleset, 1 pontosan nem tisztázható körülmények között). A helyszínen meghaltak közt a férfi/nő arány 18:2, átlagéletkoruk 43,8 év volt. Az esetek felében ittasság játszott szerepet a fatális kimenetelben. 17 esetben szúrt, míg 3 alkalommal lőtt sérülés (vadászbaleset) okozta a halált. Öt ízben volt többszörös a szív sérülése. A vizsgált időszakban műtétre kerülők közül 11 sérültet sikerült megmenteni (köztük 8 szív- és 5 pericardium-sérült volt), két szívsérültet veszítettek el vérzéses sokk, kivérzés miatt. A klinikopatológiai vizsgálatok, valamint a klinikum tapasztalatai alapján az életesélyek szempontjából a sérülés bekövetkeztétől a definitív ellátás megkezdéséig eltelt időt, a szívet ért sérülés típusát (lokalizáció, szívseb nagysága, lőtt-, szúrt sérülés típus), valamint a szívtamponád szerepét tartják elsődlegesnek. Felmérésük adatai alapján megerősíthető, hogy a nyílt szívsérülések ma is magas mortalitással járó sérülésfajták, szívsérültjeik kétharmada a helyszínen életét veszítette. Ugyanakkor az időben szakintézeti ellátásra kerültek körülbelül háromnegyede túlélheti a szív sérülését.