Napjainkban megfigyelhető a különböző Candida-fajok okozta fertőzések számának növekedése. Az infekciók szoros összefüggésben vannak az invazív diagnosztikus és terápiás módszerek elterjedésével, széles spektrumú antibiotikum-kezeléssel, valamint például a kemoterápiában részesülő betegek neutropéniás állapotával. Problémát jelenthet a terápia során a triazol származékok iránti rezisztencia és a nem-C. albicans fajok által okozott invazív candidiasis kialakulása. Az új generációs gyógyszerek, mint a második generációs triazolok és az echinocandinok jó eredményekkel használhatóak a polirezisztens, nem-C. albícans fajok által okozott fertőzések kezelésében. A szájüregi Candida-infekciók esetében, mivel a kórokozó többnyire a C albicans, a polién (nystatin), illetve az triazol (flukonazol) csoportba tartozó lokálisan ható készítmények közül választhatunk. Esetenként a per os adható triazolszármazékok (itraconazol, fluconazol) is szóba jöhetnek kezelési alternatívaként. Terápia-rezisztens esetekben mikrobiológiai tenyésztés és esetleg hospitalizáció is szükségessé válhat. Fontos azonban azt is kiemelni, hogy a rizikócsoportba tartozó betegek szűrésével (például diabetes mellitus, időskor, fogsorviselés), és csak az indokolt esetekben alkalmazott antibiotikum-terápiával a szájüregi Candida-fertőzések nagy része megelőzhető lenne.