A metabolikus szindróma léte, klinikai jelentősége az elmúlt években vitatottá vált, noha a cardiovascularis kockázati tényezők halmozott előfordulása nem kérdőjelezhető meg. Az utóbbi időben a metabolikus szindróma elnevezés helyett a kardiometabolikus kockázat fogalma terjedt el, amely a metabolikus szindrómánál szélesebb körben értelmezi a cardiovascularis kockázatot. A metabolikus szindróma a fejlett és fejlődő országokban a lakosság körülbelül 25-30%-ában fordul elő, s prevalenciája egyre növekvő tendenciát mutat. Jelenléte szignifikáns összefüggést mutat a 2-es típusú diabetes kialakulásával, míg előrejelző szerepe gyengébb a cardiovascularis morbiditás és mortalitás tekintetében. Ugyanakkor prediktív értéke egyik esetben sem jobb a leggyakrabban használt kockázatfelmérő modelleknél. A halmozottan előforduló cardiovascularis kockázati tényezők hátterében álló ok nem tisztázott. Az inzulinrezisztencia kóroki szerepe - nem kizárólagos tényezőként - megmaradt. Az utóbbi években a centrális obesitas jelentősége került előtérbe, bár - döntően ázsiai populációban végzett vizsgálatok alapján - ennek kóroki szerepe sem teljesen egyértelmű. Az elméleti viták ellenére a gyakorlati teendők egyértelműek. Nem feledkezhetünk meg a hypertonia, dyslipidaemia és glükózintolerancia gyakori együttes előfordulásáról, amelyre elsősorban centrális obesitasban szenvedő betegek esetén kell számítani. Az egyik kockázati tényező azonosítása után a többi ismert és egyre szélesebb körben értelmezett rizikófaktort is keresni kell, hiszen a metabolikus és cardiovascularis kockázati tényezők erélyes, célérték-orientált, kitartó kezelésének nemcsak aktuális, hanem hosszú távú kedvező hatása is bizonyított.