Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=79658
MOB:2009/2
Szerzők:Riesz Péter; Rusz András; Szűcs Miklós; Majoros Attila; Nyírády Péter; Keszthelyi Attila; Mavrogenis Stelios; Filkor Gábor; Pánovics József; Romics Imre
Tárgyszavak:PENISERECTIO; IMPOTENCIA; PROSTATECTOMIA; ÉLETMINŐSÉG
Folyóirat:Orvosi Hetilap - 2009. 150. évf. 18. sz.
[https://akjournals.com/view/journals/650/650-overview.xml ]


  A merevedési zavar megelőzése és kezelésének lehetőségei radikális prostatectomia után / Riesz Péter [et al.]
  Bibliogr.: p. 835-837. - Abstr. hun., eng.
  In: Orvosi Hetilap. - ISSN 0030-6002, eISSN 1788-6120. - 2009. 150. évf. 18. sz., p. 831-837. : ill.


A szervre lokalizált prosztatarák kuratív műtéti megoldása a radikális prostatectomia. A műtétet követő, életminőséget rontó késői szövődmények között a legnagyobb gyakorisággal az erectilis diszfunkcióval kell számolni. A PSA-szűrések elterjedésének köszönhetően több esetben válik lehetővé a daganat korai stádiumban való felfedezése, így a műtétek számának további emelkedése várható. A magasabb műtéti szám, illetve az egyre többször fiatalabb korosztályban végzett beavatkozás következményeként az erectilis diszfunkció és ennek kezelése fontos kérdéssé vált. Napjainkban már ismert a radikális prostatectomia következtében kialakuló merevedési zavar élettani háttere és a megelőzése érdekében használható idegkímélő műtéti technika eredménye. Bemutatásra kerülnek a kialakult erectilis diszfunkció esetén szóba jövő különböző noninvazív és invazív kezelési lehetőségek, ezek történeti áttekintése és a módszerek hatékonysága. A szerzők levélben kiküldött IIEF és MMM kérdőívvel és gyógyszerszedési szokásokra szerkesztett kérdésekkel felmérték a Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikája és Uroonkológiai Centrumában 1998 és 2007 között radikális prostatectomiával operált betegek merevedési képességét. Az eredmények alapján a műtét után házaséletet igénylő betegeik 59%-a képes spontán vagy gyógyszeres kezeléssel teljes életet élni.