A középkorban élőkről ma mindenki tudni véli, hogy "rohadtak" a fogaik. Ez a feltételezés azonban nem felel meg a valóságnak. Bár édességek akkor is voltak, fogkefét pedig nem használtak, a legtöbb középkori sírban talált fogmaradvány mégis kiváló állapotú. A kutatók többsége szerint minél régebbi időkre tekintünk vissza, annál ritkábbak a fogak megbetegedései. A magyarázat egyszerű: az akkor élő emberek sokkal több zöldséget és gabonafélét, nyers vagy kevéssé puhára főzött ételt fogyasztottak minimális édesség és finomított szénhidrát mellett, mint a maiak, s mivel ezeket az élelmiszereket sokkal tovább kellett rágni, erősebb volt ezeknek az abrasiv, fogtisztító hatásuk, így jóval kevesebb fogbetegség alakult ki. A koponyaleletek, majd később a levéltári adatok és a kódexek alapján is megállapítható azonban, hogy már a régi korok embere is küszködött a fogszuvasodás és a fogfájás problémájával, s megpróbálta azt orvosolni - a maitól gyökeresen eltérő módszerekkel.