A cikk a különböző segítési formákat és ezek kapcsolatát vizsgálja, különös figyelemmel a lelkivezetésre, melyet a pszichoterápia és a lelkigondozás határterületeként definiál. A szerzők figyelmeztetnek a határterületi munka lehetőségein túl a kockázatokra is, melyek elhárítását megfelelő szakemberek bevonásával, illetve a hozzájuk történő irányítással kell megoldani. Kitérnek a lelkivezetés céljára és arra, hogy kikre irányul ez a fajta kísérés, milyen keretek között folyhat, és ezek alapján milyen fajtái illetve modelljei alakultak ki, melyek segítségével megvalósíthatók a célok. A lelkivezetés műveléséhez használt specifikus és aspecikus eszközök ismeretén túl szükség van arra is, hogy a segítő szakember eligazodjon a lelkigondozás és a pszichoterápia lehetőségei között. A hasonlóságok és a különbözőségek tudatosítása teszi átláthatóvá a lelkivezetés és a többi segítői foglalkozás számára a határterületi munka kínálta kihívásokat és a gazdag lehetőségeket. Így válhat világossá és mindennapi gyakorlattá a lelkivezetés és más segítő foglalkozások kapcsolata, eszköztáruk tudatos alkalmazása. A lelkivezetés és a pszichoterápiás kapcsolat közötti átfedések, a hasonló életkérdésekből való kiindulástól sok eszköz és kép megegyezéséig, valamint a jelentős különbségek, mint a segítés fókusza és belső dinamikája, továbbá a lelki-spirituális dolgok iránti nyitottsága együttesen hozzák létre azt a teret, melyben az önálló munka vagy az együttműködés létrejöhet.