Az égésbetegség ellátásában a nagyfokú ödémaképződést kísérő hypovolaemia megfelelő kezelése jelenleg is kulcsfontossággal bír. Az ödémaképződés hátterében többek között az oxidatív stressz is fontos szerepet játszik. Célkitűzésünk annak vizsgálata volt, hogy a különböző folyadékpótlási sémák hogyan adaptálhatók jobban az egyes betegekhez, ezek alkalmazása befolyásolja-e a beteg szerv funkcióit és az égést kísérő oxidatív stresszt. Vizsgáltuk továbbá az oxidatív stressz és az égés kiterjedése közötti összefüggést. Módszer: Vizsgálatainkat intenzív osztályunkra felvett betegeken végeztük, akiknél az osztályos folyadékpótlási protokollt 3 órán belül el tudtuk kezdeni. Hemodinamikai mérésekhez transpulmonalis thermodilutiós technikát alkalmaztunk. Az oxidatív stressz nyomon követésére felvételkor, majd az ezt követő 5 napon keresztül a betegek véréből meghatároztuk a fehérvérsejtszámot, a fehérvérsejtek arányának alakulását, a malondialdehid, plazmaszulfhidril-csoportok, redukált glutation szintjét, a mieloperoxidáz, kataláz, szuperoxid dizmutáz enzimek aktivitását. Mértük továbbá a leukocyták szabadgyök-termelését. Eredmények: Betegeink szignifikánsan több folyadékot kaptak, mint amit a Parkland-formula előre jelzett (p < 0,05). Az invazív hemodinamikai paraméterek alapján vezetett folyadékterápia mellett az ScvO 2 szignifikánsan magasabb (p < 0,05), míg a szervfunkciós pontszám alacsonyabb volt az óradiuresis alapján resuscitált csoportnál (p < 0,05). A hemodinamikai paraméterek alapján kezelt betegek esetében a granulocyták aránya (p < 0,05), a gyöktermelés maximuma (p < 0,05) szignifikánsan magasabb, a gyöktermelés késése alacsonyabb (p < 0,05) volt. Következtetések: Korrekciós faktorok alkalmazásával a Parkland-formula pontosabbá tehető, de a legjobb eredményt az invazív hemodinamika alapján vezetett folyadékterápia biztosítja. Ez elsősorban a prooxidáns státust befolyásolja kedvezően.