Az albuminuriát újabban nagyteljesítményű folyadékkromatográfiás (HPLC) módszerrel is lehet mérni. Segítségével az ún. nem immunreaktív albuminforma is kimutatható. A HPLC-vel mérhető albuminuria mortalitást előrejelző hatását vizsgálandó az AusDiab egy új tanulmányban a 7 évvel korábban részt vett egyének vizeletmintáit újra lemérték HPLC-vel 7 éves -80 °C-os tárolás után. Az irodalomban azonban már jelent meg tanulmány, amely kimutatta, hogy a HPLC-vel mérhető albuminuriát jelentősen befolyásolja a tárolás. Ezért célkitűzésünk volt a HPLC-vel mérhető albuminuria változását 2,5 éves tárolás után vizsgálni, továbbá meghatározni olyan tulajdonságait a vizeletnek, amelyek szerepet játszhatnak a változásban. A vizeletalbumin mennyiségét az FDA által jóváhagyott HPLC-s AccuminTm kittel határoztuk meg. A vizeletminták összes, szabad szulfhidrilcsoportjait (TFSG) pedig Ellman-reagenssel határoztuk meg. Szignifikáns, átlagosan 24%-os csökkenést tapasztaltunk a HPLC-vel mérhető albuminuriában 2,5 év alatt, továbbá összefüggést találtunk a csökkenés mértéke és a vizelet pH-ja között (p=0,006). Negatív korrelációt találtunk a vizeletalbumin dimer/monomer hányados és a vizelet-pH között (r=-0,523, p=0,038). A vizeletalbumin dimer és monomer formáját külön-külön vizsgálva azonban csak a monomer forma csökkenése bizonyult szignifikánsnak (p=0,028). Negatív korrelációt találtunk friss vizeletek TFSG-koncentrációja és a pH-ja között (r=-0,908, p=0,001), mely korreláció a tárolt vizeletekben már nem állt fenn (r=-0,334; p=0,199) és a TFSG koncentrációja is szignifikánsan alacsonyabb volt a friss vizeletekben mértekhez képest (p<0,001). Vizsgálatunk alapján a következőket tudjuk megállapítani: (1) a vizeletminták hosszú távú -80 °C-os tárolása után a HPLC-s vizeletalbumin-mérések nem megbízhatók, (2) a HPLC-vel mérhető albuminuria-csökkenés korrelál a vizelet-pH-val, (3) a csökkenés egyik oka a vizelet redukálókapacitása lehet, mely szintén pH-függő.