A nyomási fekély Magyarországon is népegészségügyi probléma. Regisztrációja, utánkövetése és önálló diagnózisként történő finanszírozása még nem megoldott. A decubitus nem önálló, hanem más kórképekhez csatlakozó másodlagos betegség. Kialakulásában a veszélyeztetett csoportok a csökkent mobilitású, vagy immobil egyének, az ortézist, protézist viselők, a keringési zavarokban, idegsérülésben, érzéskiesésben, súlyos keringési betegségben, tudatállapot-változásban szenvedők. Fokozottan érintettek az idős emberek, az inkontinensek, a normál tápláltsági állapottól eltérő (alul- vagy túltáplált) egyének. A decubitus a beteg immunrendszerét gyengíti, aki ezáltal fogékonyabbá válik a fertőzésekre, a szövődményekre; nagy fájdalommal jár, és a szervezet általános állapotromlását okozza. A prognózist az határozza meg, hogy a decubitust melyik stádiumban diagnosztizálják, és mikor kerül sor a szakszerű kezelésre. Korai felismerés, megfelelő időben elkezdett terápia jó prognózisú. Késői felismerés és/vagy szövődmények esetén a konzervatív kezelés nem eredményes, sebészi beavatkozás szükséges és legtöbbször rossz a prognózis, de ilyenkor is törekedni kell az életminőség javítására.