A cikkben a szerzők megvizsgálják annak az új "öszvér" modellnek az ésszerűségét, amely a magyar társadalombiztosítás funkcionális privatizációját jelenti. Az ehhez a modellhez vezető - a két kormányzó párt közötti - egyeztetési folyamat elemzése alapján megállapítható, hogy a magyar társadalombiztosítás jelenlegi reformja a politikai improvizáció egyértelmű jeleit mutatja. Számos evidencia jelenik meg a publikációban arról, hogy a kialakított modell nem jelent előrelépést a versengő több-biztosítós rendszerek jellemző problémáinak leküzdésében vagy tompításában, azaz a kockázat szerinti szelekció, az alulkezelés és az adminisztrációs költségek többszöröződésének kérdésében. A helyzetet súlyosbítja, hogy az Egészségügyi Minisztérium javaslata példa nélküli jogokat biztosít az egészségügyi rendszer menedzsmentjében a biztosítótársaságoknak, így a szolgáltatási csomag tartalmának meghatározásában, a fejkvóta-számítás korrekciójában, a szolgáltatók megválasztásában és az egészségügyi szolgáltatások árainak meghatározásában.