Bevezetés: A kilencvenes évek óta egyre nagyobb teret kap a szakirodalomban az a felismerés, hogy a gyermekkori traumatizáló élmények összefüggésben vannak a későbbiekben jelentkező súlyos patológiákkal, a személyiségzavarok mellett a pszichotikus zavarokkal is. Vizsgálatunk célja az volt, hogy pszichiátriai páciensek egy kis csoportjában felmérjük a szkizofrénia és a traumatikus élmények összefüggését, illetve a pszichotikus zavarok és a PTSD komorbiditását. Az adatok empirikus adalékul szolgálhatnak ahhoz a feltevéshez, miszerint a pozitív tünetek által dominált pszichotikus állapot szorosabb kapcsolatot mutat a traumatizációval és a poszttraumás stressz-zavarral, mint a negatív tünetekkel jellemezhető pszichotikus állapot. Jelen vizsgálat egy nagyobb kutatás előtanulmánya. Módszer. Kórházban lévő, szkizofréniával, szkizoaffektív zavarral, illetve paranoid zavarral kezelt betegeknél kérdőíves módszerekkel mértük fel a traumatikus életesemények előfordulását, a poszttraumás stressz-zavar, depresszió és reménytelenség mértékét, és ezek összefüggéseit vizsgáltuk a betegek tüneteinek típusával és súlyosságával. Eredmény: A vizsgált mintában (N=24) valóban megfigyelhető volt, hogy a túlnyomó részt pozitív tünetektől szenvedő betegek élettörténetben nagyobb valószínűséggel fordultak elő traumatikus események, főként fizikai bántalmazás, mint a negatív tünetekkel jellemezhető betegeknél. Ennek megfelelően az inkább pozitív tünetekkel jellemezhető betegek a PTSD több tünetét mutatták, mint a negatív tünetekkel jellemezhető betegek. Következtetés: A traumatikus életesemények feltárása és az ezekkel kapcsolatos intervenciók alkalmazása a szkizofrénia spektrum terápiarezisztens zavarainak kezelésében is fontos szerepet játszhat.