A 18. század végén-19. század elején az akadémikus orvoslás fejlődése lelassult, nem tudott mit kezdeni az újra meg újra támadó járványokkal, de a legáltalánosabb betegségekkel sem. Ez a terápiás tehetetlenség hívta életre Nyugat-Európában a századforduló táján keletkező új orvosi irányzatokat, amelyek általában az 1810-1830-as években váltak ismertté Magyarországon. A tanulmányban vizsgált alternatív irányzatok közül a brownianizmus terjedhetett el legkorábban, talán már a századfordulón magyar földön. Ismertsége minden bizonnyal sohasem érte el a homeopátia szintjét, de feltűnést keltett az orvostársadalom körében. Az 1820-as években divatja leáldozott. A mesmerizmus az 1810-es években juthatott el Magyarországra. A Mesmer tanait és módszereit alkalmazó magnetizőrök jelenléte dokumentálható az 1830-1840-es években. Ez a gyógyítási módszer a szabadságharc után is tovább élt, sőt kiteljesedett az 1 850-es évektől a spiritiszta mozgalmakban. A homeopátia széles tömegbázisát ugyan nem érte el, de a polgári, értelmiségi és nemesi réteg tagjaira nagy hatást gyakorolt. A hasonszenv, vagyis homeopátia kezdete 1820 körülre tehető Magyarországon. Az alternatív orvosi rendszerek közül ennek lehetett a legnagyobb tömegbázisa az 1840es évekre. Ekkorra a mozgalom (amely orvosokat és laikus gyógyítókat egyaránt magában foglalt) már megindult az intézményesülés útján. Ezt a folyamatot a szabadságharc és a Bach-korszak átmenetileg hátráltatta, de megakasztani nem tudta. A homeopátia az 1860-1870es években élte virágkorát. Broussais és Rasori módszereinek ismertsége szűk körű lehetett, és valószínűleg csak a vizsgált időszakra korlátozódott. A vízgyógyászat, a belföldi és külföldi vízgyógyintézetek orvosi jelentősége elsősorban a módosabb (az utazás és a kúra költségeit megfizetni tudó) kisnemesi-főnemesi, valamint polgári-értelmiségi réteg körében volt nagy. A módszer virágkora szintén az 1840-es évekre tehető, de később, a század második felében újabb fellendülés következett.