Célkitűzés: Összehasonlítani a scanning lézerpolarimetria (GDx-VCC) és a scanning lézertomográfia (HRTII) önálló, valamint kombinált használatának glaucomaszűrésre való alkalmasságát. Módszerek: 2006 decemberében tömeges glaucomaszűrésen önként jelentkező személyeket vizsgáltunk GDx-VCC és HRT II készülékkel. A jelentkezők részletes szemészeti vizsgálaton is részt vettek. Amennyiben a glaucoma nem volt teljes mértékben kizárható, két hónapon belül teljes kivizsgálást végeztünk. A GDx-VCC és a HRT II készülékek diagnosztikai értékét részletes számításokkal elemeztük. Eredmények: A 136 résztvevőből 118 személy (218 szem) esetében tudtuk a GDx-VCC és HRT II méréseket eredményesen elvégezni. Glaucomát 13 résztvevő 23 szemén (10,6%) diagnosztizáltunk, ebből 17 esetben (73,9%) a zöld hályog korai stádiumú volt. Az egyes paramétereket külön értékelve a legeredményesebbnek a GDx-VCC vizsgálat szűrőtesztje bizonyult (specificitás: 96,8%, pontosság: 89,5%, pozitív valószínűségi arány [PLR]: 7,5). A HRT II vizsgálat paramétereinek pontossága és PLR-értéke minden esetben 86,5%-nál, illetve 3,7-nél alacsonyabb volt. Az egyes kritériumokat egy módszeren belül kombinálva a GDx-VCC vizsgálat pontossága tovább növekedett, a HRT II vizsgálaté azonban nem. A két módszer legjobb kritériumait egymással kombinálva a PLR értéke a HRT II önálló kombinációihoz képest növekedett, azonban a GDx-VCC kombinációinál alacsonyabb maradt. Következtetések: Az általunk vizsgált, korai glaucoma szempontjából az átlagosnál magasabb kockázatú populációban a GDx-VCC vizsgálat paramétereinek kombinált értékelése alkalmasnak bizonyult a glaucoma szűrésére. A HRT II vizsgálat paraméterei, illetve azoknak a GDx-VCC paraméterekkel való kombinációi nem bizonyultak hatékonynak.