A 2-es típusú cukorbetegség - járványszerű terjedése miatt - korunk egyik nagy kihívása. A kórkép elhúzódó, progresszív lefolyású, már korán az inzulinszekréció károsodásával és inzulinrezisztenciával társul. Az inzulintermelő képesség csökkenése először a korai inzulinválasz elmaradását eredményezi, emellett a bázisinzulin-elválasztás is elégtelenné válik. Nem meglepő, hogy az inzulinhiányt előbb-utóbb pótolnunk kell. A klinikai bizonyítékokat tekintve megalapozott, hogy az inzulinpótlást időben kell elkezdeni, gyakran megtartott orális kezelés mellé adott bázisinzulin formájában (BOT - basal supported oral therapy). Tapasztalatok szerint - a nem megfelelő glykaemiás kontroll ellenére - az inzulinkezelés bevezetésével szemben fennálló ellenállás miatt hosszú éveket késik az eredményes terápia. Ebben az áttekintésben az időben történő inzulinkezelést a beteg szempontjai alapján vesszük számba.