A gyermek mozgásszervi fejlődésében a láb és a gerinc hangsúlyos szerepet kap a két lábra állás és a járás képességének elsajátítása minőségi változást jelent nemcsak a láb, hanem az egész test statikájában és biomechanikájában. Ebben a folyamatban történik meg vízszintes helyzetből a medence felegyenesedése, az élettani gerincgörbületek kialakulása, az egyensúly megtartása, és jelennek meg, majd válnak automatikussá a testtartással, testhelyzetekkel kapcsolatos mozgásminták. Ha ez a folyamat nem harmonikusan megy végbe, ha az életkori adottságoknak megfelelő mozgásigény és terhelhetőség tartósan nincs arányban az aktuális terheléssel vagy helytelen mozgási szokások rögzülnek, akkor statikai rendellenességek, tartáshibák alakulhatnak ki. Az önálló járás elsajátítása után már 2 éves kortól gyakran merül fel a lábboltozat alakjával kapcsolatos aggodalom, az iskoláskor elérése után pedig előtérbe kerül a testtartásnak, a gerinc alakjának a véleményezése. Fontos, hogy ezekben a kérdésekben egységes, korszerű szakmai elvek alapján foglaljunk állást, és ennek alapján tájékoztassuk a szülőket, valamint ismerjük a korszerű és hatékony preventív és terápiás lehetőségeket.