Célkitűzés: Depressziós betegek körében ismert a kognitív deficit jelenléte, beleértve a végrehajtó funkciók zavarát, a figyelem fenntarthatóságát, a deklaratív memóriát és a pszichomotoros teljesítményt. A klasszikus, széles körben vizsgált kognitív funkciókon kívül depressziós betegeknél az implicit tanulás, illetve a visszajelzések értelmezése és teljesítményre kifejtett hatása is eltérhet az egészséges személyeknél tapasztalttól. Míg a kognitív funkciókat depresszióban viszonylag széleskörűen vizsgálták, a kognitív készségek tanulásáról kevés adattal rendelkezünk. Módszerek. A két szakaszból álló Kilroy szekvenciális asszociációs tanulást teszt egy teszten belül vizsgálja a basalis ganglionok által mediált, valamint a temporalis lebeny-hippocampus körhöz köthető tanulási folyamatokat. Huszonkét DSM-IV szerint diagnosztizált depressziós páciens és 20 egészséges kontrollszemély Kilroy-tesztben elért teljesítményét vetettük össze. A depressziós csoportban összehasonlítottuk a teszt egyes szakaszaiban elért teljesítmény és a lamilton-D tünetskálán mért tünetsúlyosság közötti összefüggést is. Eredmények: Depressziós betegek teljesítménye a teszt első, tanulási szakaszában elmaradt a kontrollszemélyekétől. A tanulási szakaszban mérhető deficit a depresszió súlyosságával korrelált. A teszt a második, kontextusfüggő szakaszában a depressziós és a kontrollcsoport között nem volt különbség. Következtetések. Eredményeink megerősítik a tünetek súlyosságával korreláló striatalis deficit jelenlétét depressziós betegek körében. Alátámasztják, hogy a párhuzamos memóriarendszerek nem egyformán érintettek depresszióban, illetve, hogy a depresszióban kimutatható deficit mintázata különbözik az egyéb kórképekben meglévőtől.