A korszerű terápiák alkalmazásával a Hodgkin-lymphomás betegek döntő része meggyógyul, ezzel párhuzamosan azonban a kezelések késői szövődményei is jelentkezhetnek. A nyálmirigyeket is érintő irradiáció következményeként csökkent nyáltermelés és fokozott cariesképződés alakulhat ki. A szerzők célul tűzték ki, hogy felmérjék, hogy a nyakat érintő irradiációnak van-e évekkel a kezelés után is kimutatható hatása a Hodgkin-lymphomás betegek parodontológiai statusára? Eredmények: 68 nyaki irradiációt kapott beteg (32 nő és 36 férfi) átlagéletkora 47,1 (20-79) év volt a vizsgálat idején, a kezeléstől eltelt idő 12,8 év (2-37) volt. A nem irradiált 64 beteg (33 nő, 31 férfi) átlagosan 44 (21-75) éves volt a felmérésnél 11,7 (2-34) évvel a kezelést követően. A nyaki radioterápiát kapottak 23,5%-ában, a nem irradiáltak között 18,1%-ban, míg a kontrollcsoportban 17,6%-ban volt szubjektív xerostomia, ezt sialometriával egyik csoportban sem igazolták. A nyál pufferkapacitása alacsony volt az nyaki irradiációban részesültek 32,3%-ában, a nem irradiáltak 28,1%-ában és a kontrollcsoport 25,4%-ában. A DMFT index átlaga a nyaki sugárkezeltek között 22,5, a nem sugárkezelteknél 21,5, míg a kontroll betegeknél 17,2 volt, míg a parodontológiai index 2,47, 2,42 és 2,14 volt az egyes csoportokban. A DMFT-index szignifikáns különbséget mutatott a nyaki irradiációban részesült HL-es betegek és a kontrollcsoport között. A cariogen flóra hasonló arányban volt kimutatható mindhárom betegcsoportban, azonban a leginkább cariogen Streptococcus mutans szignifikáns nagyságrendű csíraszámban (105) a sugárkezelt betegek 73,5%-ában, míg a nem sugárkezelteknek csak 65,6%-ában és a kontrollcsoportban csupán 60,8%-ban volt kimutatható. Megbeszélés: Az irradiáció nyáltermelést károsító hatása elősegíti a cariogen flóra kialakulását a daganatos betegekben, ami miatt hangsúlyozni kell a prevenció és a szoros fogászati obszerváció fontosságát.