Az egészségügyben működő szakmai kamarákról szóló 2006. évi XCVII. törvény hatálya alá tartozó valamennyi testületi tagnak lehetősége nyílt arra, hogy 2007. január 1. és március 31. napja között az országos elnökséghez intézett egyoldalú, írásbeli nyilatkozattal fenntartsa a tagsági viszonyát. Tekintettel arra, hogy az új törvény nem tette kötelezővé a kamarai tagságot a hivatás gyakorlásához, a nyilatkozat hiánya egyben a tagság megszűnését is jelentette. A Magyar Orvosi Kamara nyilvántartása szerint március 31-ig 6614 háziorvos (háziorvosok és házi gyermekorvosok együttesen) volt kötelezően a Kamara tagja. Április 1.-től 5634 (85,18%) újította meg a tagságát. A nők (N=3498) újrajelentkezési aránya (87,59%) a férfiakhoz (N=3116) viszonyítva (82,48%), több mint öt százalékkal (5,11 %) bizonyult magasabbnak. Bevándorolt háziorvosok (N=627) az átlagértéknek megfelelően (85,3%) ragaszkodtak a Kamarához. További elemzési lehetőségek alapján (korcsoportok, területi sorok) a megoszlási viszonyokon túl - jelen tanulmányban a korreláció elemzést is felhasználva - értékes adatokat nyertünk arra vonatkozóan, hogy különböző belső tagozódások mentén, a háziorvosok hogyan reagáltak a szabadon választható kamarai tagság lehetőségére.