Az alkotásnak, mint az önkifejezés kreatív formájának, nem csak az egészségmegőrzésben van lényeges szerepe, hanem az egészséges személyiség megismerésében és fogalmának maghatározásában is, hiszen úgy tűnik, hogy mára a pszichológia többet tud a patológiás személyiségről, mint az egészségesről. Ezért a művészeti terápiás műhelyek egyben a "lelki alkímia" színterei is, mivel a gyógyításon túl a személyiség mélyebb megismerését is szolgálják. A katarzis-élményre épülő tematikus művészet-pszichoterápiás módszer az analitikus pszichológiára és az analitikusan orientált csoportterápiára épül. Célja: az emberélet sorsfordulóihoz, illetve a személyiségfejlődés fázis-specifikus állomásaihoz kötődő archetípusok (kapcsolati mintázatok) szimbolikus megjelenítése vers, zene és kreativitásra épülő alkotófolyamat művészi erejének felhasználásával. További cél, az adott tematikában manifesztálódó kapcsolati konfliktus művészi megjelenítésével mesterséges úton katarzis-élmény keltése, hogy ezáltal a tudattalan, vagy csak részben megélt kapcsolat-konfliktusok a felszínre kerüljenek, majd a készült alkotásban megjelenjenek és feldolgozást nyerjenek. Az alkotói folyamatban (speciális módon alkalmazott képzőművészeti technikák) mód nyílik mind a trattma, mind a komplexus megjelenítésére és annak komplex, azaz a személyiség egészét (nem csak kognitív szinten) érintő és bevonó feldolgozására is. A módszer a természet rendjére hangolva segíti elő az érzelmi és akarati élet, a megérző és beleélő készség, valamint a tudatfelismerő képességének a fejlesztését. A terápiás folyamatban keletkezett alkotás tükröt tart az alkotó elé, felkínálva számára az aktuális konfliktus hátterében húzódó komplexussal való szembenézést. A módszer a lelki dinamika újjászerveződését két úton kívánja elérni: Az első út a természet és az évkör változásaira, valamint ünnepeire történő érzelmi ráhangolódás, amelynél a változás belülről kifelé, a külvilág irányába történő lelki mozgással indul el (lelki gazdagodás, akkomodáció). A második a kintről befelé tartó út, ezt a pszichés asszimilációt, beépítést a külvilág tárgyainak a valósághoz hű ábrázolása segíti elő. A társas kapcsolatok reorganizációja (katarzis-élményen keresztül) mindkét lelki mozgást - a belső és külső világ közti kölcsönös áramlást - szolgálja, mivel felöleli mind az aktuális, mind a múltbeli kötelékeket.