Erőszak és globalizáció / Tompa Anna
Bibliogr.: p. 26. - Abstr. hun., eng.
In: Komplementer Medicina. - ISSN 1417-6548. - 2007. 11. évf. 5. sz., p. 19-27. : ill.
Az emberiség fejlődése során a tudomány és a technika vívmányainak segítségével egyre elviselhetőbbé váltak a földi élet körülményei. Különösen igaz ez a 20-21. századra. Becslések szerint bolygónkon eddig kb. 80 milliárd ember született, de az életszínvonal rohamos emelkedésével ennek fő tömege az utolsó 200 évben élt. Az ipari fejlődés során egyre jobb életkörülmények teremtődtek, és jelenleg már hat és fél milliárd ember él a Földön. Természetessé vált, hogy az utódoknak jobb életszínvonalat kell biztosítani. Amennyiben az emberiség a javak egyenletes elosztását elérendő célnak tekintené, akkor ez a milliárdos embertömeg boldogan élhetne. Megszűnt a kiszolgáltatotság a természet erőivel szemben, a tápanyag is elegendő lenne, ha a gazdag világ önmérsékletet tanúsítana, és segítené a mostoha körülmények között élő embertársait. A fejlődésért komoly árat kellett fizetni, hisz a technikai fejlődés és a motorizáció igen nagy erőket szabadított fel a Föld mélyéből, kőolaj, földgáz és szén formájában. Ezek elégetésekor nagy mennyiségű szén-dioxid és egyéb szennyeződések jutottak a légkörbe, ezért a globális felmelegedés folyamata felgyorsult. A kényelem és a jólét megteremtése, a fejlett közlekedés, a házak komfortosabbá tétele, a hűtéstechika szinte teljesen felemészti mindazt az energiát, amit Földünk évmilliárdok alatt az ásványkincseiben megőrzött. A betegségek többségének meggyógyítása, a járványok leküzdése kétszeresére emelte a várható élettartamot. Az életkilátások javultak, de az új, főleg az öregkorban megjelenő betegségek száma nőtt. Az élettartam meghosszabbodása tehát automatikusan nem járt együtt az életminőség javulásával. A fogyasztói pohár nem egyenletes, hanem pezsgőspohárrá vált, ami azt jelenti, hogy az emberiség döntő többsége a megtermelt javaknak csak a töredékéhez jut hozzá. A szegények és a gazdagok aránya 1:35-ről 1:80-ra romlott. Ez az egyenlőtlenség nemzetközi feszültségeket okoz, és szinte megoldhatatlan feladatokat hárít a nemzetközi segély-szervezetekre a háborúk áldozatainak és sebesültjeinek ellátásában. A legjobb megoldás lenne, ha - ismerve a valódi veszélyeket - erre próbálnánk megoldásokat találni. Sajnos, a fiatalok bizonyos rétegei kilépnek ebből a problémakörből, és megoldások helyett saját magukat teszik áldozattá.