A diabetes mellitus és az infekciók kapcsolata kétirányú: egyrészt az infekciók szerepet játszhatnak a diabetes patogenezisében és manifesztációjában, másrészt a cukorbetegség fokozott infekciós hajlammal jár, egyes infekciók gyakoribbak és/vagy súlyosabb lefolyásúak, mint az átlagos népességben. Gyakoribbak a húgyúti fertőzések, az alsó légúti infekciók, bőr- és mély lágyszöveti infekciók, nagyobb a sepsis kockázata. Vannak olyan, egyébként ritka infekciók, amelyek elsősorban cukorbetegekben fordulnak elő (malignus otitis externa, rhinocerebralis mucormycosis, nekrotizáló fasciitis, Fournier-gangraena, emphysematosus cholecystitis és emphysematosus pyelonephritis). A diabetesben gyakoribb vagy súlyosabb lefolyású infekciók kórokozói elsősorban extracellulárisan szaporodó aerob és anaerob baktériumok, de gombafertőzéssel is gyakrabban találkozunk, mint az egészséges népességben. A fokozott infekciós kockázat szoros összefüggésben áll a diabeteszes anyagcserezavarral, elsősorban a hyperglykaemia okozta fagocitafunkció-károsodással. Növelik a kockázatot a diabeteszes szövődmények, amelyek kedveznek a kórokozók megtelepedésének és szaporodásának. Számos vizsgálat igazolja, hogy a normoglykaemiás anyagcserevezetés a szövődménymentes cukorbetegek infekciós kockázatát jelentősen csökkenti, és egyúttal a diabeteszes szövődmények megelőzésének is egyetlen hatékony módszere.