Az izomdiszmorfiát (korábbi nevén inverz anorexia) 1993-ban írták le először. A testépítők az izomdiszmorfia kialakulása és a szteroidhasználat szempontjából fokozottan veszélyeztetett populációt jelentenek. A kórképre jellemző súlyos testképzavar veszélye a kényszeresen űzött edzések mellett a szteroidabúzus és dependencia. A szteroidabúzus szomatikus hatásai és orvosi veszélyei vitathatatlanok, emellett személyiségbeli változásokat idéz elő, amelyek kihatnak a partner- és szociális kapcsolatokra. A közlemény áttekinti a szteroidabúzus pszichés okait, és a prevenció szempontjait. Az izomdiszmorfiában a korai-bontakozó szelf sérülésének lehetősége is felmerül Fonagy elmélete értelmében. Amennyiben a pszichológiai szelf kidolgozatlan, úgy a személy csak a testi szelfen keresztül tapasztalhatja meg önmagát. A test a személyiség kifejezőjévé válik, az identitás szilárdságát végső soron ez biztosítja az egyén számára. Sartre korai elmélete a testélmény és a testkép közötti szakadékot nevezi meg a testtel kapcsolatos problémák alapjául. Merleau Ponty e szakadékot íveli át elméletével, mely szerint az anyával való intim, testi kapcsolat és az anyai tükrözés egységesíti a testképet és a belső testtapasztalatot.