Háttér és célkitűzés: A compartment-syndroma műtéti indikációja döntően a klinikai kép alapján történik, amely sok esetben bizonytalan, s így megkésett beavatkozást eredményez. Tanulmányunk során a compartment- syndromában kialakuló emelkedett rekesznyomás mérésével és a következményes microcirculatio elégtelenségét jelző csökkent szöveti oxigénsaturatio monitorozásával kívántuk megítélni a folyamat progreszszióját. Beteganyag és módszer: Vizsgálatainkba 16 beteget vontunk be (12 férfi, 4 nő; átlagéletkor: 62,7 +- 9,5 év), akiknél súlyos, 4 órán túli kritikus also végtagi ischaemia miatt végeztünk revascularisatiós műtétet. Az acut ischaemia okai közt 5 arteria iliaca embolia szerepelt, míg a többi elzáródás femoralis szintű volt (szintén embolia, illetve artériás thrombosis). A revascularisatiót követően már a műtét másnapján különböző szintű, de jelentős lábszári duzzanatot észleltünk a betegeknél. Ezt követően a fasciarekeszekben uralkodó emelkedett nyomás detektálására, illetve a végtag keringésének megítélésére bevezettük az intracompartmentalis nyomásmérést (ICP) KODIAG eszközzel, valamint a szöveti oxigénsaturatio (StO2) meghatározását NIRSszel (near-infrared spectroscopy). Eredmények: 12 betegnél az ICP meghaladta a kritikus 40 Hgmm-t. Ebben a betegcsoportban az StO2 50-53%-ra esett a teljes recanalisatio ellenére. Ezt követően urgens, félig nyílt fasciotomiát végeztünk. 4 betegnél, akinél klinikailag szintén compartment-syndroma gyanúja merült fel, a vizsgálatok nem támasztották alá a sürgős fasciotomia szükségességét. Az ICP 25-35 Hgmm volt, míg a StO2 megközelítette a normálisat. Összefoglalás: Vizsgálataink újszerűsége, hogy a klinikai gyakorlatban korábban alkalmazott empirikus terápiás irányelvek mellett mért paramétereken alapuló (evidence based medicine) műtéti indikációs stratégiát állítottunk fel. Az általunk meghatározott nyomás- és saturatiós értékek segítséget nyújtanak a betegség konzervatív és sebészi kezelési indikációinak felállításában.