A rövid történelmi áttekintés igyekszik megvilágítani azt a rögös utat, melyen a 20. század elejétől a társadalom végighaladt a humán kísérletek gondolatának általános elfogadásáig. Sajnos az emberiségnek rá kellett döbbennie arra, hogy egyes orvosok, antihumánus vagy elnéző politikai vezetés mellett, tudásukat embertársaik ellen fordíthatják, vagy embertársaikat veszélyeztethetik tudományos céljaik megvalósítása során. Ezért vált szükségessé az orvosi kísérletek etikai követelményeinek rendeletekbe foglalása, melyre először 1900-ban, Poroszországban került sor. A nürnbergi orvosper történelmi érdeme, hogy a tárgyalás során az emberkísérletek korszakalkotó tudományos jelentőségét felismerve, a humán vizsgálatokra vonatkozó, általános érvényű etikai elveket fogalmazott meg, melyek Nürnbergi Kódként váltak ismertté. Nemzetközi, átfogó szabályozásra a per hatására került sor. Sajnos a per során, beleegyező nyilatkozat adása esetén, etikailag elfogadhatónak ítélték a rabokon végzett kísérleteket. Ezzel a lehetőséggel visszaélve, számos etikátlan vizsgálatra került sor a háború után, elsősorban Amerikában. Az etikátlan börtönkísérletek és a nagy felháborodást kiváltó Tuskegee-vizsgálat nyilvánosságra kerülése vezetett a hetvenes években a független etikai bizottságok széles körű elterjedéséhez, melyeken keresztül a humán vizsgálatok társadalmi ellenőrzése valósult meg. Súlyos betegek esetében azonban az orvos magára maradhat a helyzethez alkalmazkodó, etikailag helyes döntés gyors meghozatalában. A humán vizsgálati alanyok biztonsága és etikai védelme végső soron a társadalom és a kísérletező orvosok együttes felelőssége marad.