A szerzők a reumatológiai betegségek kezelésének és gyógyításának azon személyes, verbális és pszichológiai részleteit taglalják, amelyeket kézikönyvek általában nem tárgyalnak, s melyekről a szakorvosképzésben sem esik sok szó. Szólnak a beteg megfelelő empátiás informálásáról, a személyes ráhatás, testi és lelki kontaktus fontosságáról, a szó gyógyító erejéről, verbális iatrogéniáról. A szerzők elemzik a pszichés hátterű betegségeket, a tudatos aggravációt, a "non-disease"-t, kitérnek a krónikus fájdalomszindróma kezelésére, a reumatológus szerepére a műtéti indikáció megállapításában, utókezelés, műtét utáni rehabilitáció megszervezésében. Iránymutatást adnak arra vonatkozólag, hogyan viszonyuljon a reumatológus az alternatív medicinához. Összefoglalóan megállapítják, hogy a reumatológiai beteg kezeléséhez nem elegendő a megalapozott szakmai tudás, szükséges az empátia is. A klinikus orvos nem egyszerűen alkalmazott biológiát végez. Helyes, ha vannak diagnosztikus és terápiás irányvonalaink, de ezektől a gyors, pontos, eredményes gyógyítás érdekében számtalanszor el kell térnünk.