Bevezetés: A száraz szeműség konvencionális diagnosztikus tesztjei kevésbé standardizáltak, nehezen reprodukálhatók. A könnyfilm-beszáradási teszt (mucus fern teszt, MFT) olyan fénymikroszkópos vizsgáló módszer, amelynek standardizált formája ismeretes. Célkitűzés: A MFT technikáját, morfológiai jellemzőit kívántuk bemutatni száraz szemű betegeken és összehasonlítani a koppenhágai tesztek eredményeivel. Betegek és módszerek: Schirmer L tesztet, könnyfilm-felszakadási időt (break up time, BUT), cornea festődést, könnyfilm-beszáradási tesztet (MFT) végeztünk, a fenti sorrendben, 25 keratoconjunctivitis siccás (átlagéletkor 52+-15,1 év), illetve 25 primer Sjögren-szindrómában szenvedő beteg (átlagéletkor 54 +- 10,3 év) 50-50 szemén. Kontrollként 19 egészséges egyén 38 szeme szolgált (átlagéletkor 59+-12,1 év). Az MFT-t a krisztallizációs mintázat alapján 4 stádiumba (I-IV) soroltuk és a III., IV. stádiumot tekintettük kórosnak. Eredmények: A betegcsoportokban az MFT átlagértéke egyaránt 2,5 volt (p=0,95). Patológiás arborizációs mintázat (III., IV. stádium) 27 szem (54%), illetve 18 szem esetén (36%) fordult elő a siccás és Sjögren csoportokban. Mind a két csoport MFT-értéke szignifikánsan különbözött az egészséges szemű egyénektől (p=0,008; p=0,029). A Sjögren-szindróma esetében az MFT fordított korrelációt mutatott a Schirmer-teszttel és a BUT-tal (r=-0,3, p=0,03; r=-0,33, p =0,01). Keratoconjunctivitis sicca esetében ilyen jellegű összefüggés nem volt kimutatható. Következtetések: A mucus fern teszt a száraz szeműség érzékeny indikátora, elsősorban Sjögren-szindróma esetében. Segítségével az összetett könnyfilmről, a szemfelszínről további objektív információ nyerhető.